Sokszor hallom azt, hogy „ezt vagy azt nem tudom”. Szerintem a legtöbb emberrel már előfordult, hogy ezt kellett mondania.
„Amikor azt mondom, hogy nem tudok valamit, akkor lelkiismeret furdalásom van. Mi az, hogy nem tudom? Mondhatok egyáltalán ilyent? Tudom, hogy tudnom kéne.” – Andrea
„Nem is tudom elmondani mennyire ciki, amikor azt kell mondanom valamire, hogy nem tudom. Olyan, mintha hülye lennék.” – Gábor
Találkoztam már olyan tanulóval is, akinek könnyebb volt azt mondania, hogy nem tud valamit, annak érdekében, hogy megússza a feladatot.
Legtöbbször négy okot tapasztalok annak a hátterében, hogy miért „nem tud” valaki:
- Nem is akarja megtanulni/megcsinálni.
- Tényleg nem képes rá.
- Úgy érzi, hogy nincsen meg a megfelelő képessége ahhoz, hogy meg tudja csinálni.
- Maximalista és mivel nem akar csalódást okozni önmagának vagy a környezetének, ezért inkább azt mondja, hogy nem tudja.
Az első esetben a motiváció oldaláról tudunk elindulni. Ez egy nagy téma, amiről majd egy külön cikkben írok.
Azt célszerű tisztáznod, hogy van-e elég indokod arra, hogy mégis megtegyél valamit? Miért lenne mégis fontos, hogy képes legyél rá? Ha van elég ok, akkor máris megváltozik a helyzet és lesz benned hajlandóság arra, hogy nekiállj. Ha nincs, akkor el kell engedned és másként kell megoldanod az ügyet.
Utálod a tanárnőt, mert nem tetszik a stílusa vagy csak szimplán nem szimpatikus. Ilyen van. Ez eredményezheti azt, hogy nem érdekel az a tantárgy, amit tanít. Miért lenne mégis fontos, hogy megtanuld? Pl. mert lehet, hogy felvételi tantárgy az, amit tanít. Ha pedig szükséges a jobb jegy ahhoz, hogy boldogulni tudj, akkor érdemes-e egy nem szimpatikus nő miatt az egész életedet rossz vágányra tenni?
Ha nagyon nem jó a kapcsolat, akkor az egy másik helyzet. Nézz utána, hogy milyen egyéb lehetőségeid vannak abban az iskolában, vagy egy másikban.
A második esetben sem lehet sok mindent tenni. Ha valakinek hiányzik a fél lába, akkor nem biztos, hogy képes lesz futni. De azért ismerünk sok ellenpéldát. (Pl.: Nick Vujicic, aki kéz és láb nélkül focizik, úszik, megnősült és boldog életet él.) Ez a pont olyan képességekre vonatkozik, amelyeket nem lehet fejleszteni. Jobbára testi adottságokkal függ össze.
Ha „csak” egy képességed hiányzik ahhoz, hogy megtegyél valamit, akkor a jó hír az, hogy az fejleszthető. Szépen lassan kialakítható.
A harmadik pont abban különbözik a másodiktól, hogy a tanuló érzi úgy, hogy nem tudja, de tulajdonképpen képes lenne rá. Ilyen esetben lehet, hogy az önbizalom fejlesztésével kell foglalkoznod annak érdekében, hogy elhidd magadról, hogy képes vagy megcsinálni. A képességfejlesztésnek és így a tanulási technikáknak is az a célja, hogy ki tudd építeni azokat a tulajdonságokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyabb lehess az életben.
A negyedik esettel kapcsolatban eszembe jut, Eistein, aki szerint a tanulás nem azt jelenti, hogy én tudom ezt vagy azt. A tanulás akkor történik hatékonyan, amikor azt mondjuk: „Én nem tudom”. Sokszor még a szakemberek is gyakran bezárják magukat abba a dobozba, hogy kijelentik „Én ezt tudom”. Teszik ezt azért, mert azt gondolják, hogy ha beismerik, hogy nem tudnak valamit, akkor elveszítik az arcukat (azaz nem lesznek hitelesek) az emberek, a többi kollega előtt.
Amikor valaki azt mondja, hogy „ezt nem tudom”, akkor olyan gondolati környezetet hoz létre önmagában, amiben új és innovatív megoldások születhetnek. Ez egy olyan gondolkodásmódot tesz lehetővé, ami a „kezdők gondolkodásmódja”, és ez azt jelenti, hogy teljesen nyitottá válik az elméje az új információk befogadására. Képessé válik a tanulásra.
Aki azt mondja, hogy „Én ezt már tudom!”, lehetőséget sem ad magának arra, hogy valami újat tanuljon. Miért? Mert ezzel kizárja annak a lehetőségét, hogy az elméje nyitott és befogadó legyen új gondolatok, információk számára. Az edény tele van, már nem fér bele több folyadék.
Tehát nem szükséges azt hinned, hogy mindent tudnod kell. Sőt! Jobb, ha az a beállítódásod, hogy nem tudsz valamit. Ekkor kíváncsi leszel és elméd elkezdi kutatni a választ.
Tegyél fel kérdéseket!
- Mire vagyok kíváncsi ebből a könyvből, cikkből stb.?
- Milyen információra van szükségem?
A kérdések megfogalmazása előkészíti a tudatos és nem tudatos részedet arra, hogy elkezdje keresni a válaszokat.
Amikor van rá mód és lehetőség akkor fedezd fel a válaszokat másokkal együtt. Osszad meg barátoddal, tanuló- vagy csoporttársaiddal a kérdéseidet és fedezzétek fel a válaszokat együtt. Ez módszer egy kreatív problémamegoldást tesz lehetővé.
Jogom van ahhoz, hogy ne tudjak valamit!
A nem tudás egy olyan beállítódást eredményez, ami lehetővé teszi a tanulást. Azonban ne feledkezz meg arról sem, hogy alapvető jogunk az, hogy ne tudjunk valamit. Kell neked ismerni a gyógyszerek hatását? Nem. Van jogod arra, hogy rákérdezz? Igen.
Viszont ez a jog megilleti a másik embert is. Ezt tartsd az eszedben!
Összefoglalva nyugodtan és bátran mondhatod azt, hogy „Nem tudom”. Így adsz magadnak lehetőséget arra, hogy sokkal mélyebben elsajátíts egy információt, képességet.
Gál Attila
Oszd meg cikkünket!
